2017. augusztus 27., vasárnap

9. fejezet

Hejhó, édeseim!
Elnézést, hogy ennyire este hozom a fejezetet, ha Alice Wright nem ír kommentet az előző fejezethez, bennem nem is tudatosult volna, hogy vasárnap van és hoznom kell a folytatást. Felvettek egyetemre, ami jól elterelte a gondolataim, ráadásul a hétvégén nálam volt a legjobb barátom, ami meg még inkább, a fene sem gondolt itt a Doug és Kimre.:D De jelentem, megjött a következő fejezet mázli, hogy már régóta kész van, íme tehát egy újabb rövid szösszenet, nézzük, Kim mit beszél meg Leslie-vel!
Jó olvasást!
GwenBlack

Kim

A kanapén ülök, számolom a perceket, hogy Leslie mióta van fent Douggal. A tizenegyedik perc huszonötödik másodpercénél Leslie megjelenik a lépcsőfordulóban.
- Mész is? - kérdezem.
Lejjebb jön a lépcsőn, csak utána felel.
- Egyedül akar lenni - mondja. - Azt hiszem.
Bólintok, mert ez pont rá vall. Sosem akarja, hogy mások lássák a szenvedését, mindig mindent egyedül akar átvészelni. Nekem is évekbe telt áttörnöm a lelkét körülvevő pajzsot. Leslie-t már most jóval közelebb engedte, mint engem akár három év ismertség után is, de most lassít. Nem akarja, hogy Leslie bepillantást nyerjen a "lentjeibe".
- Ülj le egy kicsit! - mondom. - Van még valami, amit nem tudsz Dougról!
- Biztos, hogy neked kell elmondanod? - kérdezi.
- Ő nem fogja. És ez nem olyan dolog, amit el szabad titkolnia előled. Mivel egyre fontosabb vagy neki és egyre több időt lesztek együtt, tudnod kell!
- Úgy beszélsz, mintha az anyja lennél.
- Tekintve, hogy az anyja nincs mellette, valakinek vigyáznia kell rá - mondom ridegen. - Míg Zack... a bátyám élt, addig ő vigyázott Dougra, persze csak a háttérből. Akármikor lent volt, Zack ott volt mellette, mert ő... sokkal többet ért számára, mint bárki más. Én is mellette voltam, de Zack volt az, aki tudta, értette, mi baja Dougnak. Tizenöt voltam, mikor nekem is elmondta, hogy Doug bipoláris - mondom ki a gyűlölt szót.
- Bipoláris?
- Bipoláris zavarban szenved.
- Azt értem, de ez mit akar jelenteni?
- A bipoláris zavar, más néven mániás depresszió...
- Doug depressziós? - kapja fel a fejét Leslie.
- Épp most próbálnám elmagyarázni!
- Persze, bocs. Folytasd!
- Szóval a bipoláris zavar egy egyszer fent, egyszer lent állapot. Van, hogy a beteg kicsattan a jókedvtől, habzsolja az élvezeteket és van, hogy depressziós, levert. Ez nem olyan, mint mikor te hirtelen szomorú leszel valami miatt, aztán megint boldog vagy, a bipolárisoknál ez nagyon szélsőséges. Ez egy létező betegség - mondom, hogy meggyőzzem a dolog fontosságáról. - Létezik rá gyógyszeres kezelés, de Doug hallani sem akar róla. Járt már pszichiáternél ezzel, de mikor az gyógyszert akart felírni neki, határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó rá, hogy bogyókat szedjen. Próbáltam rábeszélni, azt mondtam, jobb lesz, segíteni fog, de hajthatatlan azóta is.
- Miben nyilvánul meg ez a... betegség? - kérdezi Leslie halkan.
Látom az arckifejezésén a vívódást és a gyötrődést, tudom, hogy emészti a hallottakat, de folytatom. Folytatnom kell.
- Ha épp "fent" van, akkor többnyire csökkent az alvásigénye, könnyen elterelhető a figyelme, szokatlanul fokozott az aktivitása, nyugtalan, meggondolatlan, jobb az önértékelése, többet beszél, a gondolatai kavarognak.
- Ilyennek már láttam.
- Mert eddig ebben a szakaszban volt - mondom.
- A bárban - motyogja Leslie -, a második randinkon... Azt mondtam, olvasson a könyből, míg én gyakorlom rajta a bár plecsnijének rajzolását.
- Nem tudott a könyvre koncentrálni, igaz? - kérdezem, mikor nem folytatja.
- Nem. És a meggondolatlanság... Az ebédlőben, amikor megütötte Adamet?
- Igen. És szarul aludt. Lógott a suliból, mert nem bírt nyugton maradni. Otthagyta az intézetet. Folyton menni akar, tenni, cselekedni. Igen, eddig fent láttad. De most jön a mély. A hullámvasút megérkezett lentre.
- Milyen lent? - kérdezi Leslie.
- Borzasztó - mondom ki a nyilvánvalót. - Általában levertség jellemzi, csökken az örömérzete, mint láthattad. Ilyenkor vagy álmatlanok vagy aluszékonyak a betegek. Ő az utóbbi, ki sem lehet majd robbantani az ágyból. Fáradt lesz, csökkenni fog az energiaszintje, bűntudatot fog érezni, rágódni fog a múltján, le fog fogyni, úgy fogja érezni, felesleges... És megpróbálja majd párszor megölni magát.
- MI?! - kapja fel a fejét Leslie. - Úgy mondod, mintha ez normális lenne!
- Leslie, Doug hét éves korom óta a legjobb barátom. Tizenöt volt, mikor ez kijött rajta. Két éve tapasztalom a bipoláris zavara fentjeit és lentjeit és bármennyire is gyűlölöm, amikor szenved, bármennyire is utálom, mikor megpróbál véget vetni magának, tudok bánni vele. Nem hagyom, érted?
- De most egyedül van! - csattan fel Leslie.
- Alszik.
- Miből gondolod?
Előveszek a zsebemből egy bébiőrt.
- Ez az, aminek gondolom? - kérdezi Leslie.
- Egy bébiőr. Nem tud róla, de van egy a szobámban bekapcsolva. Mindent hallok, amit csak lehet.
- Hallottál... minket?
- Dehogy.
- Kim...
- Igen - nyögök fel. - A francba is, figyelnem kell rá!
- Milyen gyakran váltakozik nála a fent és a lent?
- Havonta többször. Mikor idejöttetek és öngyilkos próbált lenni, épp lent volt. Egyetlen pillanat alatt lett lent és mikor a kórházba értem, már haladt felfelé. Ez ritka, egy napon belül nem szoktak váltakozni a stádiumok nála, de most megtörtént. Néha... előfordul, hogy jól van - mondom. - Mániásság nélkül, tényleg jól, mint te vagy én. Ilyennek is láthattad már szerintem.
- Ma - mondja Les. - Mikor tanultunk. Meg az első randinkon.
- Láttál már két állapotot a háromból. Azt javaslom, most menj haza és próbáld megemészteni a hallottakat! Amíg tart a mostani lent, addig ne gyere!
- Mi?!
- Nem kell rögtön a mély vízbe ugranod. Tudok rá vigyázni, te csak próbáld megszokni a gondolatot, hogy Doug nem csak olyan, amilyennek eddig láttad. Nagyon nehéz szót érteni vele ilyen állapotban és ha majd jobban lesz, gyűlölni fogja, hogy láttad így. Érte tedd meg, jó? Hagyd békén, amíg lent van!
- A következő lentnél már mellette lehetek?
- Ha nem menekülsz el? Persze.

*********************************************************************

Bővebben olvashattok a bipoláris zavarról (a fent leírt tünetek forrása is ugyanezen oldal) itt. A BIPOLÁRIS ZAVAR EGY LÉTEZŐ BETEGSÉG! Nagyon kérlek benneteket, fontoljátok meg, kivel hogyan kommunikáltok, ne legyetek utolsó tapló szemetek senkivel, figyeljetek oda mások lelki világára! A pszichés betegségek ugyanolyan komoly betegségek, mint bármely másik betegség, ne becsüljétek le őket!
GwenBlack

9 megjegyzés:

  1. Ez csak így... wow. Bár nem tudom mi az a bébiőr (el ne felejtsek rákeresni ha elküldtem a kommentet), de én is megijedtem, hogy mi van, ha Doug mégsem alszik, hanem... na. Úgy tűnik, én egyszer Dougra hasonlítok, máskor meg Lesliere és...ÉN VAGYOK A KETTŐJÜK SZERELEMGYEREKE, MEGVILÁGOSODTAM 😀😮! Viccet félretéve ez a fejezet is nagyon jó volt, az egyetemhez pedig virtuális ölelés és gratula 😉 És gondolj bele... 3 nap múlva Hóbagoly publikálása... remélem ihletet kapok az 5. fejezethez, mert mostanság könnyebben írtam az Againt, drága Jeremymet meg elhanyagoltam, brühü 😭(igen, ez most ilyen félig véleményezős félig Hóbagolyról panaszkodós komment lesz, csak hogy meglegyen a szokásos hosszúsága, amúgy nem akarlak traktálni ezzel). Szóval ha az agyam szeret (márpedig szeret! Remélem), akkor most a fejezeted ihletet fog adni és egész nap gépelni fogok. És mintha már elöntene valami erő... á, hagyjuk xD
    Szokás szerint tűkön ülve várom a folytatást, csak így tovább, szeretlek, stb 😂
    Alice lelép!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, azóta rákerestél a bébiőrre.:D Nyugi, Kim nem hülye, odafigyel Dougra. Khm. (A tizenegyedik fejezetnél ki fogsz nyírni.xd)
      Én azt hittem, Ari és Dante szerelemgyereke vagy.:D
      Köszönöm a gratulációt és a virtuális ölelést!
      Jaajjj, tényleg, nemsoká Hóbagoly, ezaaz.:3

      Törlés
    2. Én minden shippemnek a szerelemgyereke vagyok :'D Nem foglak kinyírni, mert akkor ki írná tovább a drágáimnak a történetét? Lougnak szüksége van rád xD

      Törlés
    3. Megbeszéltük, hogy nem Loug! Leslas.xd

      Törlés
    4. Jó, abbahagytam xD
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      ...
      Deslie :'D nem ám, abbahagytam. most már tényleg. És a Lougot amúgy is én találtam ki, az az én saram xD

      Törlés