2017. július 31., hétfő

5. fejezet

Hejhó, édeseim.
Igen, tudom, tegnap kellett volna hoznom a fejezetet, akartam is, de persze, hogy a kedves rokonok mindig ilyenkor találnak ki valami elfoglaltságot.:D
Szóval elérkeztünk egy hosszú-hosszú fejezethez, amiben remélem, nem tartok hittérítést és senki nem akar átállni a Zack-Doug párosra (:D). Nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjön az ötödik fejezet.
Jó olvasást!
GwenBlack

Doug

Szeretett. Baromi nagy pech, hogy ezt elfelejtette közölni velem. Nem mintha nem vettem volna észre... Csak arra vártam, hogy elmondja. Legalább azt, hogy nem heteroszexuális. Csak ennyi kellett volna és én máris a karjaiba vetettem volna magam. De... nem mondott semmit. És meghalt.
- Tudok róla - nézek Kimre, miközben elönt a bűntudat. - Láttam, hogyan néz rám. Csak... én nem is tudom. Arra vártam, hogy elmondja, nem hetero. Én is szerettem őt, Kim, de féltem elmondani neki. Adammel voltam és féltem, hogy félreértelmeztem Zack pillantásait. Nem akartam kockáztatni. Kellett volna.
Lehorgasztom a fejem és igyekszem visszatartani a könnyeimet. El kellett volna mondanom  neki. Akkor talán nem ivott volna azon az éjszakán annyit, talán nem csókolta volna meg a legjobb barátját és talán még ma is élne. De én gyáva voltam és ő meghalt. Miattam halt meg.
- Örülök, hogy felvállalod magad - mondta egyszer a suliban, mikor vele ebédeltem. Kim beteg volt.
- Kösz, haver - néztem rá. - Kicsit nehéz a kritikák miatt, de kibírom.
- Mert erős férfit faragtam belőled - kacsintott rám mosolyogva. - Tudod, örülök, hogy ott vagy a húgomnak.
- Most éppen én örülök annak, hogy itt van nekem. Nélküle nagyon nehezen ment volna az előbújás. Hát még az elfogadás.
- Kim szeret téged. Meg tudom érteni, miért - mondta Zack és már akkor kezdtem kapisgálni, hogy bejövök neki.
- Igyekszem olyan barátként viselkedni, amilyen barátként ő.
- Elég jól csinálod. De most inkább ne beszéljünk a húgomról, jó?
- Akkor miről beszéljünk?
- Lesz egy buli holnap este. Arra gondoltam, eljöhetnél.
- Kim beteg - mondtam.
- Ha nem lenne az, őt is hívnám - kamuzott Zack. - De mivel az, neked meg csak ő van, gondoltam, jöhetnél. Hogy ne kelljen az intézetben rohadnod.
- Bocsi, de Adammel randizom holnap este.
- Hol?
- A melegbárban - mondtam. - Hova máshova mehetnék vele, ahol senki nem ismeri?
- Még mindig nem vállal fel?
- Nem.
- Nagyon rosszul teszi - csóválta a fejét Zack. - Szerintem komolyan el kéne gondolkoznod azon, hogy dobod a srácot. És gondold át a holnapi bulit!
Ezzel Zack felkelt az asztaltól és magamra hagyott.
- Nem a te hibád - mondja Kim, mintha olvasna a gondolataimban.
- Ha elmondtam volna neki, mit érzek iránta, azon az estén talán velem lett volna, nem egy lökött állattal, akinek pisztolya van.
Kim megrázza a fejét.
- Nem teheted meg nem történtté, Doug. Zack meghalt. Csak tudnod kell, hogy szeretett téged. Senki nem hibáztat miatta.
- Én igen.
- Te se tedd - fogja meg Kim a kezem. - A bátyám volt, Doug, te pedig a legjobb barátom vagy. Ha hibáztatod magad a halála miatt, engem is tönkreteszel. Kérlek, ne csináld ezt!
Bólintok és javaslom, hogy menjünk el a temetőbe és a helyszínre, hogy gyertyát gyújtsunk, ahogy azt reggel megbeszéltük.
A gyilkosság helyszínén kezdjük. Egy régi raktár az, már ezer éve lebontásra ítélték, de a pénzhiány miatt nem tudnak munkásokat bérelni és még ma is áll. Kim odalép egy rozsdaszínű folthoz, ami minden bizonnyal a testvére vérének maradéka, ami beleivódott a betonba. Leteszi rá a mécsest és meggyújtja, én pedig fogok egy másikat és én is lerakom. Egy darabig állunk ott, a mécseseket nézzük és Zacken merengünk.
- Douglas Johnson! - üvöltötte egyszer. - Próbáld meg még egyszer kimosni a fehér pólóm a te pirosoddal együtt és nyakon váglak!
- Bocsika, Zack - vigyorogtam, de aztán meghallottam a lépteit, és igyekeztem komoly arcot vágni.
Zack berontott a húga szobájába és hozzám vágta a rózsaszínné vált pólót.
- Használd egészséggel!
- Nahát, honnan tudtad, hogy a rózsaszín a kedvenc színem? - néztem rá ártatlanul.
- Cseszd meg, te hülye Magnus Bane-utánzat!
Elmosolyodtam. Nagyon sokszor néztük együtt a Shadowhunterst, mert ő is szerette, Kim meg nem.
- Ha már Magnus Bane... Nincs valami flitteres vagy strasszos ruhád? Szükségem lenne rá.
- Dehogynincs. Gyere!
Felvontam a szemöldököm, de azért követtem Zacket, aki a szobájába vezetett.
- Nincs semmi olyan cuccod, ami kéne nekem, igaz? - kérdeztem.
- De, csak az nem ruha.
- Akkor? - kérdeztem és a szemöldököm a homlokom közepéig szaladt.
Zack elmosolyodott, megfogta az ingem, magához rántott és megcsókolt. Visszacsókoltam, de hamar vége lett.
- Ez mi volt? - kérdeztem.
- Ne mondd el Kimnek! - mondta és kilökött a szobájából.
- Kim - motyogom. - Mondanom kell valamit.
A legjobb barátom rám emeli a tekintetét, könnyein keresztül néz engem. Lehet, hogy nem kéne elmondanom neki? De mindent megosztunk egymással... Tudnia kell.
- Mielőtt megkérdeznéd, miért nem mondtam el eddig... Azért, mert Zack megkért, hogy ne tegyem. És mert én sem értettem egészen, hogy mi van. Most sem értem.
- Rátérnél a lényegre?
- Persze, csajszi, bocsi. Szóval egyszer csókolóztunk.
- Mi?!
- Emlékszel, mikor véletlen összemostam a fehér pólóját az én pirosammal?
- Szándékosan.
- Hát igen. A lényeg, hogy mikor akkor áthívott a szobájába a strasszos kis cuccok miatt, megcsókolt.
- Hogy történt?
- Megkérdeztem tőle, tényleg van-e valamilyen cucca, ami kell nekem. Mondta, hogy ruha nincs, én pedig visszakérdeztem, hogy akkor mi van. Ő meg megcsókolt, aztán közölte, hogy ne mondjam el neked és kilökött a szobájából.
- Ez kb. egy hónappal a halála előtt volt, ugye?
- Valahogy úgy - motyogom. - Gyere, menjünk a temetőbe!
Kim bólint, aztán visszaszállunk a kocsiba és a temetőbe megyünk. Ott igyekszem nem elmerülni a gondolataimban, de tudom, hogy Kim azokban úszik, úgyhogy csendben figyelem Zack sírját.

Kim

- Hugi - hallottam Zack halk hangját.
- Fent vagyok - nyögtem fel.
- Boldog szülinapot.
Kinyitottam a szemem - Zack az ágyam szélén ült, a kezében egy tortával, amin a tizennégyes szám díszelgett. Marcipános bevonatú torta volt, tudta, hogy imádom a marcipánt.
- Köszönöm - motyogtam. - Anyuék?
- Még alszanak. Élvezd ki a nyugodt perceket, mert utána zsibongás lesz egész nap!
Elvigyorodtam.
- Fújd el és kívánj valamit!
- Nem hiszek az ilyen hülyeségekben, Zacky.
- Akkor regélj nekem a pasidról! - javasolta.
Azonnal elfújtam a gyertyákat, miközben azt kívántam, hogy Zack ne kérdezgessen az első szerelmemről, akivel még egy nyamvadt csókig sem jutottunk el soha, mert hamar szakítottunk.
- Mit kívántál?
- Ha elmondom, nem teljesül.
- Oké, visszatérve a pasidra...
- Mondtam, hogy nem hiszek az ilyen hülye kívánságokban! - nyögtem fel. - Nem teljesült.
- Azt kívántad, hogy ne kérdezzek a srácról? - vonta fel a szemöldökét a bátyám. - Ilyen hülyeségre elpocsékolni az értékes születésnapi kívánságokat...
- Zack, hagyjál!
- Még átadnám az ajándékod.
- Azt hittem, a torta az.
- Ó, nem, nem csak az. Vettem neked valamit.
- Tényleg? Mit?
Zack előkapott a zsebéből egy óvszert és a kezembe tette.
- Használjátok - mondta.
- Te hülye pöcs! - vágtam utána, de ő röhögve kiszaladt a szobámból.

Doug

Kim szomorkásan elmosolyodik az emlék hatására és átölel. Egy darabig nézzük a sírt, de aztán visszaülünk a kocsiba.
- Útközben kidobnál a bárnál? - kérdezem. - Innom kell.
- Persze. Mikor érsz haza?
- Nem tudom. Szólj a szüleidnek, ha beszéltek, hogy ne zárjanak ki, de igyekszem nem sokáig kimaradni. Persze, ha szükséged van arra, hogy veled legyek...
- Nem - vág a szavamba. - Egyedül kell lennem az emlékeimmel.
- Jól van.
Megérkezünk a melegbár elé, úgyhogy Kim félrehúzódik.
- Köszi - mondom. - Ha mégis kellenék, írj sms-t! Amint észreveszem, indulok.
- Nem lesz rá szükség - mosolyodik el szomorkásan. - De köszönöm.
Áthajolok az ülésen és Kim kap egy cuppanós puszit a halántékára. Ezután kiszállok a kocsiból és a bár bejáratához megyek.
- Szia, Flitter - köszönök a szexi kidobó fiúnak.
- Szia, szépfiú! Hogy ityeg?
- Szuperül. Ma lerészegedem.
- Akkor nem jól?
Megrázom a fejem és elmegyek mellette.
Mikor először jöttem a bárba, akkor is ő volt a kidobó. Akkor huszonöt lehetett, most huszonnyolc. Nem változott semmit, leszámítva, hogy belém esett. Az első alkalommal Kimmel jöttem.
- Ez egy melegbár - tájékoztatott minket Flitter. - Hölgyeknek tilos a belépés!
- Ne már! - néztem Flitterre. - Haver, hadd jöjjön be!
- Süket vagy, cukifiú? Hölgyeknek tilos!
Belenéztem Flitter szemébe és elővettem a legcsábosabb mosolyom... De nem véletlenül ő állt az ajtóban. Bármennyire is bejött neki a külsőm, nem engedett.
- Naaa, légysziiii - kezdtem nyafogni. - Bármit megteszek, csak hadd jöjjön be!
- Miért ilyen fontos neked, hogy bejöhessen, cicafiú? - kérdezte Flitter és kikészített a megszólításaival.
- Még sosem jártam melegbárban - mondtam. - Nemrég bújtam elő és ő a legjobb barátom. Szóval megtennéd, hogy beengeded velem? Szükségem van a támogatására.
- Áh, érzékeny a cica - mondta Flitter, majd Kimre nézett. - Ha stírölni kezded a cukikákat, kidoblak!
- Hű, nyugi, haver - emelte fel a kezeit Kim. - Csak olyanokat stírölök, akikkel egy csapatban játszom.
Flitter elmosolyodott és intett, hogy menjünk be.
Belépek a bárba, ahol még alig páran vannak - még csak most nyitnak. A személyzetet pásztázom végig, a csupa ismerős arc mind int nekem, de én egyvalakit keresek. És meg is találom. Épp a pult mögött áll egy egyszerű, rózsaszín pólóban, arcára festve a melegek zászlajának színei - poharakat törölget el. A kezemre nézek és észreveszem, hogy Flitter nem nyomott rá plecsnit. Nem mintha szóltam volna neki érte...
Odalépek a pulthoz.
- Hé, szépfiú - szólalok meg, mire Leslie felpillant.
- Doug - akad el a lélegzete egy pillanatra. - Mit keresel itt ilyen korán?
- Nyitás van - emlékeztetem. - Flitter beengedett. Viszont plecsnit nem adott, szóval...
Leslie elmosolyodik és előkapja a pult alól a plecsniző készletet.
- Sosem plecsniztem még - mondja mosolyogva. - Hova kéred?
A melegbár plecsnije egy szív, ami a zászlónk színeivel van kifestve és bárhova lehet kérni, még a fenekedre is, csak abban az esetben, ha be akarnál jutni egy cigizés után - nem mintha dohányoznék -, Flitter stírölhetné a hátsódat. Úgyhogy én nem oda kérem, bár elég csábító a gondolat... 
Helyette úgy döntök, megbízom Leslie-ben. Felhúzom az ingem bal ujját, ahol a vágásaim vannak. A kötés már lekerült, mert a sebek elég szépen begyógyultak, úgyhogy Leslie láthatja a hegeket. Odatolom a kezem az orra alá, neki pedig egy pillanatra elakad a lélegzete. Megint.
- Doug - nyögi. - Ezek...
- Kérlek, ne érd el, hogy megbánjam, hogy megmutattam őket! - mondom halkan.
Leslie bólint és szinte hallom, ahogy nyel. Fogja a fekete alkoholos filcet és óvatosan rajzol egy cuki kis deformálódott szívet a karomra. Szinte nem is érzem, ahogy hozzám ér a filc hegye és nem is figyelem annyira a rajzot, sokkal inkább Leslie-ben gyönyörködöm. A nyelvét kicsit kidugja, mint aki erősen koncentrál, a szeme csillog, miközben rajzol. Látom, ahogy tollat cserél és felkapja a pirosat. Érzem, ahogy kicsit színez vele, majd fogja a narancs-, aztán a citromsárgát, a zöldet, a kéket és végül a lilát.
- Elszúrtam - motyogja.
- Miért? - pillantok a kezemre.
- Nem lettek egyenlőek a sávok.
- Majd belejössz - kacsintok rá. - Ha lesz egy kis szabadidőd, gyakorolhatsz rajtam!
Leslie lélegzete elakad, én pedig elmosolyodom. Imádom, hogy zavarba tudom hozni a srácot.
- Imádom, ahogy elpirulsz - mondom -, de az ajánlat teljesen komoly volt.
- Nem fogom elfelejteni. Majd felváltva rajzolok rád szíveket, olvasok fel neked és hajtom be azt, amit kérek érte.
- Még mindig nem árulod el, mit kérsz?
- Majd ha szünetem lesz, megtudod. Véletlenül épp nálam a könyv, úgy terveztem, hogy szünetben megint elkezdem, szóval jó, hogy ma erre vetett a sors.
- Igen - mosolyodom el.
- Apropó, ma. Hallottam, hogy a barátnőd testvére...
- Kérlek, ne beszéljünk Zackről! - mondom.
- Nem kedvelted?
- De. Túlságosan is.
- Ó. Értem. Sajnálom.
- Nem volt köztünk semmi - mondom.
- Hetero volt?
- Nem, biszex, csak sosem vallotta be és én is féltem elmondani neki, hogy tetszik. Fiatal voltam és tapasztalatlan. Nem mintha most öreg és tapasztalt lennék - próbálom elviccelni a témát. Eleget szomorkodtam Zack miatt ma már.
Szerencsére Leslie-nek leesik, hogy nincs kedvem róla beszélni, úgyhogy kever nekem egy Szivárványt, ami amúgy a kedvenc koktélom.
- A ház ajándéka - mondja. - Pontosabban az enyém.
- Köszönöm. Te nem iszol?
- Műszak alatt? Nem lehet.
Körbepillantok, közölni akarom vele, hogy még szinte senki nincs a bárban, nyugodtan ihatna, nem tudnák meg, de legnagyobb meglepetésemre tele van a hely. Ez a sok srác mégis mikor jött be? Leslie ennyire elterelte volna a figyelmem? Komolyan?
- Mikor lesz szüneted? - kérdezem.
- Egy óra múlva. Most mennem kell kiszolgálni a srácokat, de majd megkereslek, oké?
- Nem fogok messze menni - mormogom, de ő nem hallja, mert már ott sincs. Beleveti magát a munkába.
Nézem őt, ahogy keveri a koktélokat és gyönyörködöm a kilátásban. Aztán lehuppan mellém egy srác.
- Szia, cukkancs - mondja.
- Szia - pillantok rá.
- Van kedved táncolni?
- Bocsi, nem lehet - motyogom, miközben Leslie-n legeltetem a szemem.
- Inni szeretnél? - kérdezi a fiú Leslie felé bökve.
- Nem.
- Jó a srác - mondja, miután megérti, miért bámulom Leslie-t. - Sok sikert!
Ezzel megveregeti a vállam és magamra hagy. Csakhogy nemsoká leül mellém valaki más. Akinek nagyon nem kéne.
- Doug, szia!
- James - nyögök fel. - Könyörgöm, csak ma ne!
- Beszélni szeretnék veled.
- Én meg nem szeretnék beszélni veled.
- Ugyan már, Doug. Meg kell beszélnünk, hogy ami történt, az...
- Ami történt, az az volt, hogy megcsaltál. Egy csajjal. És én rajtakaptalak. Ez történt, James. Nincs mit megbeszélnünk.
- Én sem voltam féltékeny soha rád, meg Kimre.
- Persze, de én nem is másztam Kim bugyijába soha.
- Pedig eléggé úgy tűnik. Mindenki arról beszél a suliban, hogy Kimet dugod.
- Hogyne! - fordulok James felé dühösen. - A csőbuzi srác tuti rástartol a legjobb barátjára, akinek történetesen nem farka van. Simán. Ha már itt tartunk, miért nem mondják egyből azt, hogy szeretem a kikötözős szexet?
- Miért, szereted? Én imádom. Kipróbálhatnánk együtt is, mit szólsz?
- Nincs az az isten, hogy dugjak veled - tájékoztatom Jamest.
- Aha, miután három hónap alatt nem voltál hajlandó lefeküdni velem egyszer sem, erre rájöttem.
- Minden rendben? - lép oda hozzánk Leslie.
- Hozzád senki nem szólt, kisköcsög! - csattan fel James.
Megfordulok és észreveszem Flittert. Felemelem a kezem és intek neki, ő pedig azonnal jön is.
- Mi a probléma? - kérdezi.
- Na, te meg mit keresel itt? Az ajtóban kéne állnod, nem? - kérdezi James kikelve magából.
- Kidobnád őt, Flitter?
- Mit csinált? - kérdezi Flitter.
- Beverem a képed, ha nem mész vissza az ajtóba!
Flitternek nem kell kétszer mondani. Megragadja James grabancát és elkezdi kifelé taszigálni. Szerintem még a tiltólistára is felteszi.
- Jól vagy? - kérdezi Leslie.
- Aha, persze. Az exem - bökök James felé.
- A többi exed is olyan idióta, mint ez, meg a focista srác?
- Nincs több exem - mondom. - Csak ők ketten.
- Áh, értem - mondja és látom rajta, hogy ez tetszik neki. - Öt perc múlva szünetem van, megvársz itt?
- Öt perc? Így repül az idő?
- Aha. Mit csináltál eddig?
- Ültem itt, és igyekeztem nem összebalhézni senkivel.
- Csúfos kudarcot vallottál - mosolyodik el Leslie.
- Ja, én is úgy látom.
Leslie rám mosolyog - imádom, hogy ennyit mosolyog -, aztán még kioszt pár italt, majd kilép a pultból és karon fog.
- Gyere. Most gyakorlok rajtad - kacsint, én pedig elpirulok.
Hátramegyünk a VIP részbe, ahol soha nincs senki és Leslie előhalássza a zsebéből az alkoholos filceket.
- Hova kéred? - kérdezi és megemeli a szemöldökét.
Hátat fordítok neki, és felhúzom a pólómat.
- Dekoráld ki a hátam - mondom halkan.
Leslie végigsimít a gerincemen, mire megborzongok. Közli velem, hogy feküdjek hasra a kanapén, én pedig engedelmeskedem. Odahúz a kanapé mellé egy széket és közben a kezembe adja azt a bizonyos könyvet.
- Miközben rajzolok, olvashatsz nekem - mondja.
- Az elejétől?
- Aha, jó lenne.
Elmosolyodom és amint megérzem a tollat a hátamon, olvasni kezdek.
- "Egyik nyár éjjelen úgy aludtam el, hogy abban reménykedtem, a világ más lesz, mire felébredek. Reggel, amikor kinyitottam a szememet, a világ ugyanolyan volt."* - mondom. - Ismerős érzés.
Tovább olvasok, de szinte fel sem fogom, mi áll a lapokon, mert annyira a tollvonásokra koncentrálok. És láthatóan Leslie is. Abbahagyom az olvasást és nem szól érte. Egy zsebkendőt teszek a könyvbe könyvjelző gyanánt, becsukom és leteszem.
- Hogy megy? - kérdezem.
- Ha lassan csinálom, akkor csodálatos, de ha plecsniznem kell, nem lehetek lassú.
- Gyakorolj csak nyugodtan.
- Tudod, ha a hátadon csinálom, te azt nem fogod látni... Szóval ki fogja eldönteni, hogy tényleg jó-e?
Elmosolyodom és megkérem, hogy szóljon, ha befejezte azt a szívet, amit épp csinál.
- Kész - mondja pár másodperc múlva.
Megtámaszkodom a kezemen, majd átfordulok a hátamra. A felsőm még mindig felhúzva, és Leslie egy pillanatra megdermed.
- Rajzolj a hasamra - javaslom. - Azt látom.
Látom, ahogy belepirul a gondolatba és ezt annyira, de annyira imádom.
- Oké - motyogja rekedten.
Amint a toll a hasamhoz ér, összerezzenek. Nem, nem vagyok csikis, de Leslie keze is hozzám ér, a köldököm környékén pihenteti, a könyöke a combomon van. Olyan, mintha egy lapra rajzolna, imádom nézni.
- Olvass tovább! - mondja.
- Nem megy - nyögöm kiszáradt torokkal. - Nem tudok másra figyelni, csak erre.
Leslie elmosolyodik, aztán felemeli a fejét.
- Megnézed? - kérdezi.
Felülök és tanulmányozni kezdem a hasam alján lévő szívet, amit direkt úgy rajzolt, hogy felém nézzen.
- Tökéletes - mondom, mert életemben nem láttam még ilyen gyönyörű plecsnit.
- Kamuzol - felel.
- Nem. Tökéletes. És tudod, miért?
- Nem. Miért?
- Mert te csináltad.
Odahajolok Leslie-hez és megcsókolom. Lassan, lágyan visszacsókol, a keze a combomra siklik. Érzem, hogy remeg - vagy én remegek? Nem tudom eldönteni. Felemelem remegő kezem - oké, határozottan én remegek -, és beletúrok barna hajába, mire ő alig hallhatóan felnyög. Aztán elhúzódik.
- Oké, akkor most olvasok neked - mondja, és a mosolya olyan édes, mint az ajka íze.
Látom, ahogy mozog a szája és olvas, de a szavak nem jutnak el a tudatomig ki tudja, meddig. Csak akkor kezdek a szavaira figyelni, mikor bejön a képbe egy másik srác is, és nem csak az elbeszélő depis szövegéről van szó.
- "Ekkor hallottam meg kissé sipító hangját: - Megtaníthatlak úszni."* - olvassa Leslie. - Szerelem első látásra - mormolja, kizökkenve a könyvből.
- Neked olvasnod kéne, nem?
- Nem mintha annyira figyeltél volna eddig a történetre.
- Lebuktam - mosolygok. - Téged bámultalak.
- Észrevettem. De figyeld a könyvet is, nagyon aranyos történet!
- Oké, de én most inkább rád figyelnék. Meddig tart ma a műszakod?
- Már vége - jön be egy srác, Dominic, aki a főnök helyettese a bárban. - Bocs, hogy megzavarlak titeket, szünetem van.
- Még nincs vége a műszakomnak - néz rá Leslie.
- Dehogynincs. Mára kapsz pár szabad órát a múltkori túlóra miatt.
- Szükségem van a pénzre, Dominic. Nem lehetne, hogy tovább melózzak és kifizessétek a túlórát?
- Sajnálom, Les, a főnök utasítása. Azt mondta, valamelyik estére adjak ki neked öt órát. Szóval ma megkapod, ha már úgyis itt a barátod.
Leslie bólint, bár nem túl lelkes - gondolom, minden fillérre szüksége van.
- Oké - mondja. - Gyere, Doug, táncoljunk!
Ezen meglepődöm. Táncoljunk? Életemben nem táncoltam még.
- Még sosem táncoltam - kiabálok Leslie fülébe, mert a hangzavarban máshogy nem hallaná.
- Megoldjuk - nevet fel és int a DJ-nek, aki fél perccel később egy lassú dalt tesz be.
Leslie a derekamra csúsztatja a kezét és magához húz.
- Ezt nem lehet elrontani - mondja halkan és a szemembe néz. - Csak engem nézz, ne figyelj másra! Zárd ki a külvilágot! Tánc közben illik a másik szemébe nézni. Menni fog.
Menni? Hát persze, hogy menni fog. Ha akarnám sem tudnám levenni róla a szemem. Átkarolom a vállánál és még közelebb lépek hozzá. A testünk minden egyes porcikája összeér és ettől az érzéstől bizsergek - nem, nem ott. De ott is. És az a helyzet, hogy Leslie is. Érzem.
Lágyan megcsókolom, az ajkam végigtapogatja az övét, aztán a nyelvem lassan utat tör a szájába és ő a legkevésbé sem tiltakozik. Ugyanolyan lágyan visszacsókol és még közelebb húzódik hozzám, olyan közel, hogy nem csak az erekcióját érzem, de a szívének a dobogását is. Vagy az én szívem akar kiesni a helyéről? Talán mindkettő...
Abbahagyjuk a csókolózást és tovább "táncolunk" - ami annyit tesz, hogy egymáshoz simulva dülöngélünk, tök kizárva mindent, még a zenét is. Leslie szemébe nézek és az a szürkészöld szempár lenyűgöz. Azt kívánom, bár megállna az idő, de persze ez nem fordulhat elő. Leslie elhúzódik.
- Gyere - fogja meg a kezem és húz a pulthoz.
Ott leülünk két szabad bárszékre és Leslie odaszól Dominicnak, aki épp italokat oszt.
- Két Szivárványt, légyszi.
- Ki tudod szolgálni magad - tájékoztatja Dominic.
- Ohh, én azt hittem, most vendégként vagyok itt - vonja fel a szemöldökét Leslie, mire Dominic morogva elénk tol két Szivárványt.
- Egészség. Kinek a számlájához írjam?
- Az enyémhez - mondjuk egyszerre.
Dominic felsóhajt.
- Akkor Doug fizeti Leslie-ét, Les meg Dougét - dönti el és lefirkant valamit egy lapra.
Elmosolyodom, aztán koccintunk Leslie-vel és iszunk.
- Miért jöttél ide ma este, Doug? - kérdezi.
- Már tegnap akartam, csak nem biztos, hogy szerencsés lett volna az első randink után rögtön másodikat követelni - mosolygok rá.
Erre elneveti magát.
- Pedig vártalak - mondja végül.
- Hát, ma itt vagyok.
- Itt - mosolyog és simán lepipálja ezzel a mosollyal Jokert. De neki még jól is áll.
Leslie hozzám hajol és egy pillanatra megcsókol. Az ajka lágyan és puhán ér az enyémhez, aztán kissé elhúzódik. A homloka az enyémhez ér.
- A tesómnak bejön a barátnőd - mondja.
Röhögésben török ki.
- Ezzel elszúrtad a pillanatot.
Leslie is röhög.
- Aha, bocs. Nem tudtam, mit mondjak.
Egy darabig csak nevetünk, majd Leslie-re nézek.
- A bátyád elhívhatná Kimet randizni.
- Ma el akarta, csak meglátta, hogy feketében van és aztán megtudta, hogy a bátyja halálának az évfordulója van. De azért megpróbálta. Illetve, közölte vele, hogy el akarta hívni valahova, de, hogy akkor ma inkább nem.
- Kim mit mondott?
- Hogy ma tényleg ne.
- Tipikus - horkanok fel. - Kiosztom a csajt, ha hazaérek.
- Náluk laksz?
Aha, ezt bezzeg nem tudja.
- Pár napja igen. Volt egy hülye döntésem, kiköltöztem az otthonból és az előbb itt látott exemhez mentem, de szétmentünk és az otthonba nem megyek vissza, Kim pedig felajánlotta.
- És a szülei belementek?
- Ó, ők jó arcok - mondom. - Tudom, hogy a suliban nem tűnnek annak, de azok, csak sok a családi gond és ez látszik rajtuk.
- Családi gond?
- Kim neheztel rájuk - mondom. - De nem kéne elpletykálnom az életét.
- Aha, igazad van. Figyelj, nekem lassan mennem kell, de mit szólnál, ha hazakísérnélek?
- Kimék nagyon messze laknak - mondom.
- Eggyel több ok, hogy ne engedjelek el egyedül.
- Oké - mondom és elmosolyodom.
Felkelünk a pulttól és kisétálunk a klubból. Ahogy kiérünk, Leslie megfogja a kezem, én pedig csak mosolygok. Lassan battyogunk Kimék háza felé, hogy minél többet lehessünk együtt. Már éjfél is elmúlt, úgyhogy kész horror lesz felkelnem reggel, meg eltüntetnem a szemem alatti táskákat, de mindenképp megérte ez az este. Épp a kezem fogja a srác, akibe kezdek beleszeretni és aki - láss csodát - tök normális, nem úgy, mint az exeim. Szóval engem aztán nem érdekelnek a szem alatti táskák - dehogyisnem! -, kibírom.
Fél óra elteltével megérkezünk Kimék háza elé. Megtorpanok.
- Jól éreztem ma veled - mondom Leslie-nek.
- Én is - mosolyog Leslie. - Örülök, hogy bejöttél a bárba.
Bólintok. Leslie teljes testével felém fordul és végigsimít a karomon.
- Holnap találkozunk - mondja.
- Aha.
- Jó éjt, Doug.
- Jó éjt.
Elmosolyodik - még mindig imádom, hogy ennyit mosolyog, nagyon édes - és elfordul, hogy hazasétáljon. Én egy darabig még nézek utána, aztán bemegyek.
Kim szülei már alszanak, úgyhogy halkan osonok végig a házon, miután bezártam az ajtót. A lépcsőfokok némelyike nyikorog, de azokat emlékezetből átlépem. Halkan nyitok be Kim szobájába, mert azt gondolom, már alszik, de a legnagyobb meglepetésemre azonnal felém fordul, ahogy kinyitom az ajtót.
- Na, milyen volt? - kérdezi.
Becsukom a szobája ajtaját és levetkőzöm alsóra.
- Nem lehetne, hogy reggel beszéljük meg? - kérdezem, miközben bebújok az ágyba.
- Téged vártalak, szóval nem.
- Komolyan azt akarod, hogy táskásak legyenek a szemeim?
- Mit meg nem adnék azért, ha egyszer a tökéletes Douglas Johnson is táskákkal kelne! - suttogja nevetve. - Szóval, milyen volt?
- Tökéletes - mondom. - Leslie ott volt, tudod, ott dolgozik és egész este együtt voltunk. Azt hiszem, összejöttünk.
- Tényleg? - hallom Kim elvékonyodó hangját. - Istenem, de jó!
- Ha most nekiállsz visítva ugrándozni, azzal felkelted a szüleidet.
- Tudom - fogja ismét suttogóra. - Csak annyira örülök nektek. De mi történt egész pontosan?
És ekkor szépen beszámolok neki az estémről. A plecsnivel kezdem, aztán James felbukkanásával folytatom, majd a rajzolgatásra és a könyvre térek rá, aztán a csókra, a táncra, a beszélgetésre, az újabb csókokra, majd arra, hogy elkísért.
A szemem kezd hozzászokni a sötétséghez, úgyhogy, miközben beszélek, látom Kim arcán a vigyort, amit le sem tudnék törölni róla. Most először látom ilyennek, mikor egy srácról beszélek neki. Mikor Adammel voltam, figyelmeztetett, hogy ő egy pöcs, de nem hittem neki. Mikor Jamesszel voltam, egy szót sem szólt, meghallgatott, de nem igazán volt boldog a kapcsolatunktól. Most viszont... láthatóan kedveli Leslie-t. Vagy csak bízik abban, hogy nem fogja összetörni a szívem, hogy ő végre egy normális srác. Vagy csak annyira bejön neki Leslie bátyja, hogy az esetleges dupla randijainkról fantáziál.
- Ez tök jó - mondja végül még mindig vigyorogva. - Annyira örülök nektek! Remélem, a suliban is felvállaljátok.
Döbbenten fordulok Kim felé.
- Most mi van? - kérdezi.
- Erről nem beszéltünk semmit - nyögök fel. - Mi lesz, ha Leslie nem akarja nagydobra verni?
- Ugyan már, biztos, hogy akarja, különben nem viselkedett volna így. De ha annyira zavar, megkérdezheted tőle reggel ahelyett, hogy lesmárolnád.
- Tudod, hogy nem smárolnám le csak úgy. Én még mindig én vagyok.
- A félénk Doug, akinek, bár két pasija volt már, és az egyik több, mint fél évig tartott, még mindig szűz? És még azt sem mondta senkinek, hogy "szeretlek"?
- Nem mintha neked olyan sok tapasztalatod lenne - förmedek rá, mert bánt, hogy kimondta. - Különben is, mit számítunk szüzességnek? Nekem nincs szűzhártyám.
- Az orális szex nem számít - tájékoztat Kim. - Majd ha tényleg dugni fogsz...
Nem mintha egy orálban részem lett volna már, de erről Kimnek nem kell tudnia.
- Jó, tudod mit? Aludni akarok.
- Még mindig félsz ettől a témától - motyogja Kim. - Jól van, te tudod. Csak ne cseszd el Leslie-vel!
Ezzel elfordul és még jó éjszakát sem kíván. Dühösen elfordulok én is és igyekszem nem gondolni arra, milyen igazak a szavai. Hadd legyek egyszer az életben dühös rá. Csak most az egyszer! Légyszi.
Persze nem jön össze, nem tudok dühös lenni rá. Viszonylag hamar elalszom és reggel már nem emlékszem arra, hogy pipa voltam rá.
- Kim, kelj fel! - rázom meg, miután kinyomtam a telefonom.
- Fent vagyok - motyogja.
A fürdőbe battyogok és lezuhanyzom, közben igyekszem nem belegondolni abba, hogy Leslie valószínűleg nem akarja nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat. Fogat mosok, megcsinálom a hajam - a végén kezd kikopni a lila, délután be kell festetnem Kimmel kékre -, aztán fekete, csillogó szemceruzával alul-felül kihúzom a szemem. Immár felfrissülve kimegyek a fürdőszobából és mit ad isten, Kim még mindig az ágyban fekszik. Felkapok egy díszpárnát a fotelről és hozzávágom.
Riadtan emeli fel a fejét, majd a tekintete vigyorgó arcomra siklik és düh árad szét az arcán.
- Doug! - csattan fel.
- Én már szóltam egyszer, hogy kelj fel, nem tehetek róla, hogy bealudtál! - védekezem, miközben a szekrényhez lépek. - Délután befested a hajvégeim kékre?
- A kék már elfogyott, nem? - kérdezi kómásan.
- Szerintem még van - fordulok felé két pólóval a kezemben. - De ha nincs, akkor a zöldben tuti van még. Melyik póló legyen?
Kim végignéz a kezemben tartott pólókon. A bal kezemben lévő egy egyszerű, lila póló, három gombja van a nyakrészénél, mindhárom kigombolva. A jobb kezemben egy sötétzöld, V-kivágású pólót tartok, még ide akasztva egy farmermellény van, aminek a hátuljára strasszokkal egy D betű van kirakva - D, mint Doug.
- A mellény a pólóhoz jár? - kérdezi Kim.
- Aha.
- Akkor a lila.
- Sejtettem.
A zöldet visszaakaszom a szekrénybe, a lilát pedig leveszem a vállfáról és miután a pólót az ágyra dobtam, a vállfát visszaakasztom. A nadrágjaim közt kezdek kutatni és végül úgy döntök, hogy a lilához a világoszöld tökéletesen megy. Ezzel a gondolattal sokan nem értenek egyet, de szerintem van valami varázslatos abban, ahogy ez a két szín kinéz együtt. Nem olyan megszokott és unalmas, mint a piros-kék kombináció, inkább egyedibb, figyelemfelkeltőbb és színesebb. Pont hozzám illik. Még egy fehér bokazoknit dobok az ágyra, aztán felöltözöm, míg Kim a fürdőben van. Miután kész vagyok, fogom a fekete, csillogó keretes szemüvegemet és felveszem.
Kim szekrényéhez megyek és előveszek neki pár ruhát - kivételesen visszafogom magam és nem kényszerítek rá rövidnadrágot meg haspólót. Egy egyszerű, testhez álló, narancssárga pólót veszek elő, meg egy törtfehér, térd fölé érő szoknyát, amiről tudom, hogy szereti - mivel a bátyja szerint is elbűvölően festett benne -, és még odateszek neki egy nyakláncot, amit még Zacktől kapott valamelyik születésnapjára, de a halála óta nem volt képes felvenni. Aranyos nyaklánc, ezüstből van, a medálja egy teknős - Kim kedvenc állata.
Épphogy lerakom ezt is az ágyra, mikor Kim kilép a szobájához tartozó külön fürdőszobából.
- Előkészítettem a mai ruhád - nézek fel rá.
- Doug - nyög fel.
- Nyugalom, ma visszafogtam magam. Tetszeni fog.
Kim az ágyhoz lép és megdermed, mikor észreveszi, hogy minden, amit elővettem, valahogyan kötődik a bátyjához - nos, kivéve a pólót.
- Emlékezhetsz Zackre úgy is, hogy nem az ő ruháit hordod - súgom a fülébe és végigsimítok a vállán. - Bedugom a hajsütőt, ma göndör hajjal mész a suliba.
Miközben Kim felöltözik, én a hajsütőt nézem és várom, hogy melegedjen. Ahogy a legjobb barátom felöltözött, leül az előttem lévő székre és engedi, hogy begöndörítsem a haját. Miután megvagyok a göndörítéssel, átfésülöm a haját, hogy ne legyen annyira nagyon göndör, majd hajlakkot fújok rá, hogy kibírja a napot.
Kész vagyunk és még nem vagyunk késésben. Remek.
Lemegyünk és Kim elvesz a konyhaasztalról két almát. Az egyiket nekem dobja reggeli gyanánt, én pedig lerakom, felveszem a cipőm, aztán az almába harapok. Kim felvesz egy fehér topánkát, aztán kimegyünk és beszállunk a kocsijába. A szülei kocsija nem parkol a feljárón, minden valószínűség szerint már elmentek, úgyhogy bezárom az ajtót és elteszem a kulcsot a táskámba, mert Kim tuti, hogy elhagyná.
A sulihoz vezet, ahol kipattanunk a kocsiból és bemegyünk. Körbenézek, de sehol nem látom Leslie-t, de még a testvérét sem - akivel még mindig nem találkoztam, de minden bizonnyal úgy néz ki, mint Leslie, csak enyhe stílusficama van.
Miközben a szekrényünk felé megyünk, odaállít hozzánk Jonathan. Igen, határozottan nem Leslie a srác, bár tök ugyanúgy néznek ki. De mentségére szóljon, nem olyan rossz a stílusa, csak rosszfiúsnak próbál tűnni. Kár, hogy Zack már nem él, adhatna tippeket neki, hogyan kell valóban rosszfiúsan kinézni.
- Sziasztok - köszön.
- Szia - ragyog fel Kim arca.
- Heló - morgom.
- Te vagy Doug, ugye? - kérdezi és a kezét nyújtja. - Jonathan Price.
- Hol hagytad az öcsédet? - kérdezem.
- Későn jött haza éjjel és mikor ma fel akartam kelteni, majdnem hozzám baszott egy vázát, csak pár centire ment el mellettem, úgyhogy vagy nem jön ma, vagy késik pár órát.
Elmosolyodom, de a gondolatra, hogy ma talán nem látom őt, összeszorul a szívem.
- Figyu, Kim - fordul a barátnőm felé -, arra gondoltam, összefuthatnánk valamelyik nap suli után egy kicsit dumálni, meg ilyenek.
Meg ilyenek, mi?! A bugyijába akar férkőzni. Nem, nem akar. Leslie szerint a bátyjának bejön Kim, nem csak megdugni akarja... Mármint, ugye? Nekem is bejön Leslie és én sem csak dugni akarok vele. Persze azt is, majd idővel, de nem főként emiatt érdekel. Na jó, ebből sehogy sem jövök ki jól.
- De, végül is - vonja meg a vállát Kim lezseren, de a szeme csillogása és az arcán kezdődő pirosság elárulja.
- Szuper - mosolyodik el Jonathan, de aztán észbe kap és próbál lazának tűnni, mintha a legkevésbé sem érdekelné, hogy Kim elmegy-e vele valahova. - És mikor érnél rá?
Hű, szegény srác, ha lazának akar tűnni, kevésbé kéne erőltetnie a témát.
- Nem tudom, bármikor jó.
A legjobb barátom meg épp szépen leleplezi, hogy nuku a társasági élete - ha engem nem számítunk -, és soha senkivel nem találkozik - ha engem nem számítunk.
- Akkor mit szólnál a jövő szombathoz?
- Oké, a jövő szombat jó.
Már épp elmosolyodnék rajtuk, mikor meglátok valakit, akiről mintha azt az információt kaptam volna, hogy még alszik. De akkor hogy kerül ide? Dühösen néznék Jonathanra, de az a helyzet, hogy a dögös és határozottan meleg testvére elvonja a figyelmemet.
Leslie észrevesz minket és elindul felénk. Bár lehet, hogy a drága csak engem vett észre, mert csak engem néz és tök nem érdekli senki más. Ahogy közelebb ér, a mosolya egyre szélesebb lesz és látom rajta, hogy esze ágában sincs titkolni, ami köztünk zajlik. Odalép hozzám. Hozzánk.
- Szia - köszön mosolyogva.
- Szia - nyögöm ki elszoruló mellkassal. Nem kapok levegőt.
- Tudod, mikor már félúton jártam hazafelé, rájöttem, hogy nem kérdeztem meg, mi legyen velünk - mondja halkan. - Úgy értem, én nagyon szeretném, ha a kapcsolatunk nem lenne titok, de azt nem tudom, te mit szeretnél és...
... És mielőtt befejezhetné, magamhoz húzom és megcsókolom. A kezét azonnal a derekamra teszi és gyengéden közelebb húz magához, de mielőtt úgy igazán elmerülhetnénk a csókban, elhúzódom.
- Valami ilyesmi válaszban reménykedtem - mormogja Leslie.
Elmosolyodom és már épp válaszolnék, mikor megszólal a bátyja.
- Sejtettem, hogy ezért értél haza későn - mondja és mikor felé nézek, látom, hogy vigyorog.
- Hát akkor én előrébb vagyok, mint te - néz rá Kim -, én ugyanis tudtam.
- Most jónak érzed magad attól, hogy a legjobb barátod elmondta neked, de nekem az ikertestvérem nem?
- Igen - mosolyodik el Kim.
Ismerem ezt a mosolyát. Kihívó, büszke, flegma - versenyezni akar Jonathannal, be akarja bizonyítani neki, hogy ő fog nyerni, akármi is a feladat. Nem sok embernek mutatja meg ezt az énjét, kíváncsi vagyok, mi vitte rá, hogy megmutassa Jonathannak. Ennyire tetszene neki? Ez jó, feltéve, ha a fiú nem vágja át.
- Megyünk órára, Doug? - néz rám Leslie, miután megunja Kim és Jonathan flörtölését.
- Összeszedem a cuccaim, aztán mehetünk.
Előhalászom a szekrényemből azt a két könyvet, amire szükség lesz angolon - mármint, ha Mrs. P. olyan kedvében van -, aztán Kimre nézek.
- Ebédnél?
- Oké. Szép napot, srácok!
- Nektek is.
- Te elmondtad Kimnek? - kérdezi Leslie, mikor már hallótávolságon kívül vagyunk.
- Igen. Gond? - nézek rá és remélem, hogy nem bántottam meg.
- Nem, persze, hogy nem, csak nem hittem, hogy elmeséled neki.
- Ébren várt este - mondom és megfogom Leslie kezét -, muszáj volt beavatnom. Nem mellesleg hülye lennék, ha nem dicsekednék el azzal, hogy milyen csodás veled lenni.
Leslie elvigyorodik és kissé el is pirul, ezt pedig imádom.
- Én nem mondtam semmit Jonathannak.
- Megesik.
- Igazából Jonathan meg én... kissé olyan a kapcsolatunk, mint a parabatai-oknak - mondja és elmosolyodik az arckifejezésemen. - Érzi, ha boldog vagyok, ha szomorú, ha beteg, vagy, ha történik valami és én is érzem, ha az ő állapota változik meg. Szóval szerintem tegnap este egy romantikus filmet álmodhatott. Az biztos, hogy tudott rólunk. Vagyis arról, hogy valakibe... Mindegy.
Érzem Leslie zavarát és ezen mosolyognom kell. Sosem hoztam még zavarba senkit, de ő folyton elpirul, elmosolyodik a közelemben és ez fantasztikus érzés. A tudat, hogy valakiből ilyet váltok ki, újszerű, de hozzá tudnék szokni.
- Valakibe mi? - kérdezem.
- Tudom, hogy direkt zavarba akarsz hozni, de mi lenne, ha nem próbálnád meg folyton?
Erre csak elmosolyodom és bólintok. Persze pont most kell megjelennie valakinek, akinek amúgy nagyon nem kéne. Adam.
- Hé, buzik - rikkantja el magát, de látom rajta, hogy marja a fájdalom.
- Muszáj ezt? - kérdezem, mikor mellénk lép.
- Szóval ő az, aki miatt nem voltál hajlandó velem találkozni suli után. Az új fiú.
Úgy köpi a szavakat, mintha valami rémeset követtünk volna el azzal, hogy érdeklődünk egymás iránt. Mintha nem tudná megérteni az érzést. Mintha Leslie egy parazita lenne.
- Ja - mondom. - De őszintén szólva nincs sok közöd ahhoz, mit csinálok.
- Dehogynincs. Még le sem zártuk a kapcsolatunkat.
- Miért, amikor azt mondtam, nekem ez nem megy és két hónap múlva összejöttem Jamesszel, mit hittél? - kérdezem, mert kezdek kijönni a sodromból.
- De nem beszéltük meg.
- Nem akarok veled beszélgetni, Adam.
- Figyelj, D, én... szeretlek - nyögi ki Adam. - És kész vagyok arra, hogy felvállaljam.
- Ennek igazán örülök, de késtél pár hónapot. Vállald fel magad, oké, bújj szépen elő, de engem kérlek, felejts el! Túltettem magam rajtad.
- De...
- Figyelj, Adam, ismered Petert?
- Aki eggyel alattunk jár?
- Igen.
- Ja, mi van vele?
- Bejössz neki. Múltkor mondta, hogy bár ne lennél hetero.
- Ő... végül is jó srác.
- Akkor hajrá - mosolyodom el. - Kitartást a coming outhoz.
Elmosolyodik, bólint, majd ott sincs.
- Hát, ez fura volt - motyogja Leslie.
- Adam fura.
- Mit szerettél benne?
- Ő... normális többnyire. Jó fej, megértő és kedves, csak nagyon lobbanékony. Ha ki tudod belőle hozni a normális énjét, meg lehet szeretni.
- Te ki tudtad?
- Egy részét, de nagyon hamar eltolt magától. És vele... nem is tudom, én sem voltam önmagam. Nyomást gyakorolt rám, próbált megváltoztatni.
- De hát miért? Úgy vagy jó, ahogy vagy.
- Neki nem voltam jó - vonok vállat.
Ekkor érünk a teremhez. Benyitok és persze már javában zajlik az óra. Mrs. P. dühösen fordul az ajtó felé.
- Áh, Johnson, Price, örülök, hogy idetaláltak.
- Elnézést, Mrs. P. - mondom és leülök a helyemre, Leslie pedig elém.
- Na szóval, ami a Homéroszi eposzokat illeti, mit tudunk róluk?
Felteszem a kezem.
- Douglas?
- A Homéroszi eposzok tavalyi anyag, nem?
- Tavaly nem vették át jól értesüléseim szerint. Esetleg óhajt válaszolni a kérdésemre is?
De utálom, mikor magáz.
Mindenesetre nemet intek a kezemmel, mire Mrs. P. ajka gúnyos vigyorba torzul.
- Úgy tűnik, jól értesültem - mondja. - Tehát ami az Iliászt és az Odüsszeiát illeti...
És innentől kezdve nem figyelek oda. Kívülről fújom a Homéroszi eposzokat, mert Kimmel rengeteget tanultam tavaly, szóval nem érdekel semmiféle isteni beavatkozás. Ezt persze Mrs. P. is észreveszi, de valami csoda folytán nem szól rám. Talán úgy gondolja, felesleges lenne szólnia, úgysem foglalkoznék vele - igaza van.
Az ablakon bámulok ki, Kimet nézem, akinek torna órája van. Jonathannal beszélget, amíg az edző meg nem dobja őket egy-egy gumilabdával. Legszívesebben felröhögnék, de aztán nem győznék magyarázkodni, mi is olyan humoros abban, hogy Odüsszeusz Kirké szigetén rekedt. Mert őszintén szólva az az istennő nem túl vicces.
Leslie hátrafordul, nem foglalkozik azzal, hogy a legjobb barátom anyja épp órát tart.
- Holnap lenne kedved tanulni? - kérdi. - Néhány tárgyból le vagyok maradva és be kéne hoznom.
- Tanulni? Hát, jobb elképzeléseim is vannak az együtt töltött időre, de végül is oké.
- Johnson, Price, ha megtennék, hogy nem a következő randevújukat beszélik meg az órámon, azt nagyra értékelném!

* részletek Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában c. könyvéből (Benedek Dorottya fordítása)

6 megjegyzés:

  1. Yes yes, itt vagyok, bocsánat hogy csak most kommentelek, de az írás mellett megpróbáltam összeszednina gondolataimat,mert nem szeretnék csak annyit írni, hogy várom a folytatást - bár ez is igaz.

    Na szóval... Egyre jobban bírom az ikreket, Jonathan milyen cuki volt már, amikor le akarta szólítani Kimet aztán a fekete ruha miatt nem tette. Mások valószínüleg szimplán rockernek meg emósnak hitték volna, de ő.... awwwww.

    Olvasás Leslie-vel: imádtam, meg a plecsnizést is, és amúgy tök egyedivé teszi a blogod ez, hogy ő mindenképp túlórázni akar (még akkor is, ha tudom az okát), meg az ilyen dolgok,amik eltérnek más blogoktól.

    Fangörcsölő Kim full én voltam, bírom a csajt, a helyében én is megvártam volna, amíg Doug hazaér, és követelem tőle a szaftos részleteket 😂

    Zacket is még mindig bírom, meg azt a részt is, amikor Doug rávezeti Kimet, hogy nem csak úgy emlékezhet rá, ha az ő ruháit hordja. Nagyon bejönnek ezek az emlékek, és őszintén? Örülök hogy pár másodpercre volt köztük valami, mielőtt Zack meghalt, így valamivel kevésbé szomorú a történetnek ez a szála. Ehhez az is hozzátartozik, hogy bírom, hogy Doug nem egy olyan "semmit-sem-veszek-észre-csak-ha-testi-utalást-kapok-rá" karakter, hanem egyszerűen nem volt bátorsága. Kíváncsi vagyok, mi lesz végül Kim szüleivel.... talán már írtam, de Dougnak náluk is be kellene vetnie azt a módszert amit Kimnél.

    Valamint annak is öeülök,hogy Doug előző pasiairól is megtudtunk valamit (hú de furán néz ki ez a szó, használta eddig bárki is??).

    Szóval tűkön ülve várom a folytatást, remélem nem szombaton-vasárnap szándékozol kirakni amikor nyaralok, mert RÖGTÖN kommentelni akarok majd, és nem akarok lekésni róla :3

    Sok szeretettel
    Hűséges olvasód, Alice

    Ui: bírom, hogy itt semmibe sem kell belekötnöm csak leírni mi tetszett 😍😍😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már vártam a kommentedet.:D
      Örülök, hogy egyre jobban kedveled az ikreket, jó érzés, hogy sikerült épkézláb karaktereket összehoznom.
      Az a baj, hogy nem tudok mit írni a hozzászólásaidra kb. soha, csak megköszönni tudom, hogy ilyen jó véleményed van arról, amit írok, az meg olyan snassz.:( De tényleg nagyon köszönöm minden egyes hozzászólásodat, sokat teszel hozzá ahhoz, hogy legyen bátorságom feltenni az újabb és újabb fejezeteket.:)
      Vasárnap szándékozom kirakni a következő fejezetet, mint általában, de ne aggódj, nem fog sehova elmenni, míg nyaralsz! Kellemes pihenést, jó nyaralást! :D

      Törlés
    2. Ismerős, én általában fejezetenként felhasználom a "köszönöm" összes szinonímáját az olvasóimnak xD De szerintem ezzel mindenki így van ^^

      Törlés
  2. Azta nagyon jó lett!!:) Én hetero vagyok de a melegek annyira de annyira aranyosak! Ők is ahww! Leslie és Doug! Nagyon édik! Remélem minnél előbb lesz folytatás!Hamar kövit!��❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszik.:)
      Vasárnap érkezik a következő fejezet.:D

      Törlés