2017. július 2., vasárnap

1. fejezet

Hejhó, édeseim!
Örülök, hogy ide tévedtetek és valami fura okból kifolyólag még itt is vagytok. A következő történet a Doug és Kim címet viseli mert ilyen baromi kreatív vagyok címek terén, ráadásul nem is én találtam ki, remélem, tetszeni fog. Amúgy a sztori váltott nézőpontú, de erre úgyis rájöttetek volna.
Jó olvasást!
GwenBlack

Kim

- Hé, Kim! - hallom a legjobb barátom, Doug hangját a nappaliból.
- A szobámban vagyok - kiabálok vissza.
Hallom, ahogy Doug léptei dübörögnek a lépcsőn, majd kopogás nélkül benyit a szobámba és végignéz majdnem teljesen meztelen testemen a legkisebb zavar nélkül.
- Cső, kislány - köszön.
- Szia, jó, hogy jössz. Mi a frászt vegyek fel?
Elmosolyodik és félrelök a szekrényem elől, miközben belecsíp a vállamba.
- Mihez kezdenél nélkülem? - sóhajt színpadiasan.
- Kevesebb ruhám lenne és nem kéne ennyit tökölnöm a szekrényem előtt - mosolyodom el, miközben a ruháim közt kutat.
- A jó megjelenés fontos, Kimberly - dorgál meg, mint az anyám szokott.
Megrázom a fejem és leülök az ágyam szélére. Doug feneke így a szemem magasságába kerül és újfent megállapíthatom róla, hogy kifejezetten formás.
- Feltétlenül azt a melltartót szeretnéd ma hordani? - kérdezi és egy ismeretlen azt gondolná, most nyafog, pedig alapból így beszél.
- Miért? - kérdezek vissza a legrosszabbat sejtve.
Doug előhúz a szekrényemből egy haspólót, aminek csipkés a hátulja. Emlékszem erre, együtt vásároltuk. Illetve... levette a polcról, a kezembe nyomta, belökött egy próbafülkébe, majd, miután felvettem, közölte, hogy ezt feltétlenül muszáj megvennem. Még egyszer sem volt rajtam.
- Nem - mondom határozottan.
- Ne máár, Kim! Ez egy állati jó póló.
- Akkor vedd fel te!
Elmosolyodik és az ágyamra dobja a pólót, majd kihúzza a fehérneműs fiókomat és elővesz egy másik melltartót. Azt is odadobja.
- Öltözz át, addig keresek valami szoknyát is!
- Doug, kinéztél már? Ma nincs túl jó idő.
- Ugyan, angyalom, pazar idő lesz ma, csak most van hideg.
- Akkor most fagyjon be a fenekem, később meg majd kiolvad?
- Mirelit-hátsó? Akár.
Mosolyogva megrázom a fejem, de tudom, hogy ezt a csatát elvesztettem. Kora reggel hét óra van és Doug 1:0-ra vezet... Hosszú nap lesz ez.
Leveszem a melltartómat, majd miközben felveszem a másikat, Dougra sandítok. Épp elővesz egy miniszoknyát a szekrényemből és már közölném vele, hogy felejtse el, mikor megrázza a fejét és visszateszi. Végül egy barack-sárga picsanadrágot kap elő.
- Tökéletes - mondja.
- Doug... - nyögök fel.
- Ne már, még nem is volt rajtad.
- Nem véletlen.
Az ágyra dobja és néz rám áthatóan. Felsóhajtok, magamra kapom a pólót, majd a nadrágot is.
- Megfelel? - kérdezem.
- Fogd copfba a hajad, szépségem!
Elfintorodom, de a tükör elé állok és lófarokba fogom világosbarna, egyenes hajamat. A copf szoros, Doug pedig azonnal köhécselni kezd.
- Ha nem tetszik, csináld meg te! - förmedek rá, de azonnal meg is bánom, Doug ugyanis pont erre várt. 2:0 a javára.
Mögém lép, kiengedi a hajam, majd a tincseimet lágyan összefogja és összegumizza. Itt-ott pár tincs kilóg, de nem tűnik tőle rendezetlennek a hajam, inkább szexin kócos. Én ilyet sosem tudnék csinálni.
- Kész is - mosolyog rám Doug. - Tudod, ha időt fordítanál magadra, te lennél a leggyönyörűbb lány a suliban.
- A természetesség híve vagyok.
- Most is természetes vagy.
- De nem önmagam - mondom.
- Önmagadat csak annak mutasd meg, aki megérdemli.
Felsóhajtok, mert tudom, hogy felesleges vitatkoznom vele. 3:0 a javára. Felkapom az iskolatáskám, zsebre rakom a telefonom, előkeresem a kocsikulcsom, majd lemegyünk. Persze a földszinten összefutunk anyával.
- Doug, milyen kellemes meglepetés!
- Üdv, Mrs. P. - mosolyog rá Doug.
- Kimberly mesésen néz ki - intézi a szavait anya Doughoz. - Gondolom, a te kezed van a dologban.
- Igyekszik az ember - mosolyog rá Doug.
Felvonom a szemöldököm, de nem törődöm velük. Ezek ketten mindig ezt csinálják... Úgy beszélnek rólam, mintha önállóan nem lennék képes semmire. Persze ha rajtam múlna, egy egyszerű farmerben meg egy kinyúlt pólóban mennék suliba, de Doug sajnos nagyon divatmániás. Stylistnak készül. Vagy fodrásznak. Vagy kozmetikusnak. Vagy az összesnek.
Végül anya és Doug befejezik a beszélgetést, én pedig kirángatom a legjobb barátomat a kocsihoz.
- Hé, mi bajod? - kérdezi, mikor becsapom a kocsiajtót.
- Már megint bunkóztok velem - mondom.
- Azért, mert figyelünk a stílusodra?
- Az én stílusomra ti aztán ne figyeljetek! - csattanok fel.
- Kim, ha a zsákruháidban jársz, Peter sosem vesz észre.
- Peter meleg - mondom.
- Peter biszexuális.
- És határozottan te jössz be neki, ugye, Doug? - nézek rá.
- Ezért jársz ilyen ruhákban - bök rám. - Hogy végre téged is észrevegyen. Mert őszintén szólva, ha a bátyád ősrégi, festékfoltos pólójában feszítesz, egy hetero srác is előbb néz meg engem, mint téged.
Doug felé fordulok. Fekete haja vége lilára van festve és fel van zselézve, a szeme kihúzva, mindkét fülében fülbevaló van. Kreol bőrére rátapad fehér pólója, mely a Shadowhunters sorozattal kapcsolatos egyik rúnát ábrázolja, nadrágja pedig egy testhez tapadó piros farmer. A szokásos.
- Mit jelent a rúna?
- Ez a házasság rúnája - mondja és egy pillanatra a pólójára téved a tekintete. - Tudod, csak azt sajnálom, hogy Matthew Daddario nem meleg.
- Mert még nem találkozott veled.
- Ugyan! Ócska Magnus Bane-utánzat vagyok és ha az őt alakító színész nem jön be neki, nekem esélyem sincs.
Elmosolyodom.
- Lehet, hogy nem kedveli a kínaiakat.
- Aki bi- vagy homoszexuális, azt nem érdeklik a származási helyek, drágám.
- Lekezelő vagy - tájékoztatom. - Megint.
- Bocsika, megszoktam, hogy annak kell lennem. Tudod, milyenek a suliban...
Elfintorodom. Nem kell emlékeztetnie rá. Mióta Doug előbújt, legalább ötször megverték a focista fiúk és a kapitányuk - akivel egykor kavart - lószart sem tett, csak nézte. Én akartam segíteni neki minden alkalommal, de az iskolában Kimberly Palmer majdnem ugyanolyan rossz, mint Douglas Johnson és valaki mindig lefogott. Ha pedig nagyon rugdalóztam, nem féltek kiosztani pár ütést. Hol van már az a világ, ahol a férfiak még úriemberként viselkedtek?
Felsóhajtok.
- Találkoztál James-szel? - kérdezem, egy másik exére terelve a szót.
- Nem, lemondtam.
- Miért?
- Őszintén, Kim, nagyon nincs kedvem olyan valakivel lenni, aki nem tudja felvállalni önmagát.
- Lehet, hogy erről akart beszélni veled. Hogy felvállalja.
- Ezt te sem hiszed el - pillant rám. - Ismered Jamest.
Mielőtt felelhetnék, egy kutya rohan át előttünk az úton, úgyhogy bele kell taposnom a fékbe. A biztonsági öv a vállamba vág, majd visszalök az üléshez.
- Ez meleg volt - nyögi Doug.
- Hol a kutya? - kérdezem és kipattanok a kocsiból.
Doug lassan kikapcsolja magát és ő is kiszáll. Az út kihalt, mint mindig, ugyanis egy ilyen kisvárosban nem sok autó közlekedik. Hiába nézünk körbe, a kutyát nem látjuk.
- Biztos az erdőben van - bök a fák fölé Doug.
- Akkor menjünk! El fogunk késni.
Pár perc elteltével megérkezünk a sulihoz és miután leparkoltam a kocsit, szállnék ki, de Doug elkapja a karom.
- Sajnálom, hogy anyukáddal már megint olyanok voltunk - motyogja.
- Semmi gáz.
Kiszállunk a kocsiból, én megyek a saját órámra, Doug pedig az övére. Útközben hozzácsapódom Pamelához, aki nem vesz tudomást rólam. Nem mintha másra számítottam volna... Dougon kívül mindenki számára láthatatlan vagyok.
Felsóhajtok, bemegyek a terembe és már leülnék a helyemre, csakhogy... ül ott valaki.
- Hé - nézek a fiúra. - Ez itt az én helyem.
- Tényleg? - emeli rám a tekintetét szép lassan. - Nekem azt mondták, senki nem ül itt.
- Jellemző - horkanok fel és a terem végébe mennék, de a fiú elkapja a karom. Deja vu.
- Majd én hátramegyek - ajánlja.
- Maradj csak!
Épp vitatkozni készül, de akkor bejön a tanárnő és szúrós szemmel néz rám. Dühösen viszonzom anya pillantását, majd a hátsó padba ülök és egész órán megpróbálom figyelmen kívül hagyni, hogy anyám mit magyaráz a Rómeó és Júliáról...

4 megjegyzés:

  1. Oké, egész idáig gondolkodtam, mit írjak, de semmi sem jut eszembe, szóval csak annyit mondok: kíváncsian várom, mit hozol ki ebből. A Magyar LMBT Blogok csoportban láttam a posztod, és könyörgöm, a szó szoros értelmében ráugrottam! Eddig nagyon tetszik, bírom Dougot és Kimet is, bár érdeklődési körömből kiindulva Dougot jobban, és alig várom, hogy színre lépjen szíve választotja. Csak így tovább, egy rendszeres olvasót már idevonzottál ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, köszönöm! Remélem, nem okozok csalódást.:)

      Törlés
  2. Hűha
    Ez már az első mondatnál megfogott
    Szóval még egy rendszeres olvasód van😏❤
    Amúgy amennyire tudsz siess a következő fejezettel😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, nagyon köszönöm, remélem, a továbbiakban sem okozok csalódást.:)
      Már kész vagyok pár fejezettel, csak nem szeretnék túl sűrűn feltölteni. Előreláthatóan ma este, amint hazaérek, jön a következő fejezet.:)

      Törlés